Rablóprivatizáció, lex lakásmaffia, bűn, lopás, a lakásállomány elherdálása – ilyen és ehhez hasonló hangzatos frázisokat puffogtatott Pikó András az elmúlt napokban tiltakozásul az ellen a kormánypárti javaslat ellen, amely lehetővé tenné a bérlakásban élőknek, hogy kedvezményes áron megvegyék bérleményüket. Éppen úgy, ahogyan a 90-es években családok ezrei – köztük a Pikó Andrást támogató képviselő-testületi tagok is – éltek a privatizáció lehetőségével.

De nézzünk kicsit a mélyére a dolgoknak. Valóban jogos Pikó András tiltakozása? Tényleg a közvagyont félti, vagy csak politikai hasznot remél? Ennek megválaszolásához vissza kell kanyarodnunk kicsit arra az időszakra, amikor a kampányban a bérlakásállomány gyarapítását, valamint megfizethető bérlakásokat ígért mindenkinek, aki rá teszi a voksát a 2019-es önkormányzati választáson.

Növelni kívánjuk a józsefvárosi bérlakásállományt

– áll a programjában, azonban mindezidáig egyetlen bérlakást sem vásárolt vagy épített az önkormányzat, helyette viszont kiárusított 71-et. Erről azonban elfelejtett lopásként, a lakásállomány elherdálásaként, rablóprivatizációként nyilatkozni. Ennek tükrében mindenki eldöntheti, hogy most a közvagyon miatt aggódik a polgármester, vagy a sajtómegjelenéseit kívánja csak gyarapítani.

Csaknem kétszer annyit adott már el, mint amennyit pályázatra kiírt

Pikó a kampányában azzal is „ródsózott”, hogy 1100 – 1500 bérlakás áll üresen, elődei pedig inkább befalaztatták a lakásokat, mintsem odaadják a rászorulóknak, holott az igazság az volt, hogy a lakásállomány legnagyobb része olyan rossz állapotban volt, hogy azt nem lehetett megpályáztatni. Az állami forrást pedig, amit Kocsis Máté a bérlakások fejlesztésére lobbizott ki, azt Pikó elkótyavetyélte.

A lassan 2 éve regnáló polgármester ezen a téren is leszerepelt: az 1100-ból mindössze 36! bérlakáspályázatot sikerült kiírni. Azaz csaknem fele annyit adtak ki pályázat útján, mint amennyit eladtak.

A fotó illusztráció.