Józsefvárosi utcák névadói: Szerdahelyi Kálmán, a Nemzeti ünnepelt színésze

Bányai Rudolf | 2020. 05. 13. – 08:00

Kinek a neve áll az utcatáblán? Ki is volt ő? – tesszük fel sokszor a kérdést. Sorozatunkban ezúttal a Mátyás és a Teleki tér közötti Szerdahelyi utca történetének és névadójának eredtünk a nyomába. Szerdahelyi Kálmán, a ’48-49-es szabadságharcban is részt vett színész, a korabeli, akkor még az Astoriánál működő Nemzeti Színház társulatának is volt tagja.     

© Fotó
Hungaricana

A XIX. század végéig a Tavaszmező utca még a mai Teleki térig húzódott. Az 1870-es évek végén a Mátyás tér és Teleki tér közötti szakaszt, amit a népnyelv Kis-tavaszmező utcának hívott, az 1872-ben elhunyt Szerdahelyi Kálmán után Szerdahelyi utcának nevezték el. Az utcába 1882-ben vízvezetéket fektettek le és makadámburkolatot is kapott. A közeli vásártér miatt számos kereskedő és iparos élt telepedett le itt. Az 1940-es és 50-es években a 14. szám alatt volt az Országos Társadalombiztosítási Intézet gépjárműüzeme.

© Fotó
Google streetview

A kétezres évek végétől az – addig igen elhanyagolt állapotba került – utcába kezdett visszatérni az „élet”. Új épületek épültek, homlokzatok újultak meg és közösségi mosoda létesült.

Szerdahelyi Kálmán, aki Jókainak is volt sógora

Az 1829-ben született Szerdahelyi Kálmán ifjú korában édesapja után – annak akarata ellenére – a színész mesterséget választotta. A tehetsége már az iskolában megmutatkozott: kiválóan szavalt, és iskolai előadásokban is remekelt. Az iskolaévek után egy kolozsvári színésztársulathoz szegődött, amellyel országjárásba kezdett. 1847-ben összeházasodott Prielle Kornéliával, a kor ünnepelt színésznőjével, aki egy ideig Józsefvárosban is élt, ám ez a kapcsolat nem tartott soká.

© Fotó
Vasárnapi újság

A válást követően Jókainé Laborfalvi Róza húgát, Benke Jozefinát vette el. Az 1848-49-es szabadságharcban a Kossuth és a Mátyás huszárezredekben szolgált, amely időszakról Honvédkoromból címmel egy kis novellát is írt. A vidéki színpadokat 1854-ben a pesti Nemzeti Színházra cserélte le, amely akkoriban az Astoriánál működött (később 1908-tól került a Blaha Lujza térre). Ekkor újra beleszeretett a szintén itt játszó Prielle Kornéliába, akit 1864-ben a válását követően ismét oltár elé vezetett. Alapító szerkesztője volt a Színházi Látcső című 1866-ban létrehozott színházi szaklapnak.

© Fotó
Mr Foster blog

Szerdahelyi Kálmán és Prielle Kornélia

„A francia vígjátékok könnyed alakjait kedélyével tudta tartalmasokká tenni s a magyar vígjátékban a nemes ízlésű és jószívű magyar gavallért, a színműírók által neki irt szerepekben, saját vonásokkal ruházta föl. Bár a világ első színpadjait s művészeit gyakran s alaposan tanulmányozta, eredetiségét soha sem áldozta föl és saját egyéniségét minden szerepében tudta érvényesíteni” – méltatta Szerdahelyi Kálmánt a Vasárnapi újság korabeli száma.

1872-ben szívbajt állapítottak meg orvosai, amely mellé egy meghűlés követően tüdőlob is társult, amit már nem tudott legyűrni a szervezete. November 14-én hunyt el az ekkor 43 éves színész, aki végső nyughelyet a Fiumei úti sírkertben kapott.

Sorozatunkban eddig a Márkus Emília utcáról, az Asztalos Sándor utcáról, a Visi Imre utcáról , a Diószegi Sámuel utcáról, az Apáthy István utcáról, a Dugonics utcáról , a Rökk Szilárd utcáról, a Horánszky utcáról, a Lósy Imre utcáról, valamint a Lovassy László utcáról írtunk már.