Az interneten a Turay Ida Színház után nézve csak azt olvashatjuk, hogy 2000-ben Darvasi Ilona megalapította. Tényleg ennyire egyszerű?

21 év távlatából már valóban annak tűnik, de ha egy mondattal kéne felelnem, akkor az az igazság, hogy a volt férjemnek nem volt éppen munkája, és annál nincs rosszabb, mikor egy férfinek – aki ráadásul színész is – otthon kell ülnie. Neki akartam színpadi lehetőséget biztosítani. Eredetileg népművelő-könyvtáros szakot végeztem, így szerencsére kiváló kapcsolataim voltak kultúrházakkal. Rendkívül színvonalas pódium estek mellett nagy díszletes, tánckarral, zenekarral, népszerű művészekkel teli színházi előadásokat hoztam létre, melyek híre nagyon hamar elterjedt a művelődési házak körében, s egy-két év alatt népszerűek lettünk. Mátészalkától-Nagykanizsáig, Salgótarjántól-Makóig végig jártuk az országot. Előfordult, hogy 35 előadásunk volt egy hónapban különböző helyszíneken!

Majd következett 2014, mikor Józsefvárosban „felfedezték” a színház mai épületét. Mesélne erről?

14 évig kerestünk egy helyet, ahol próbálni tudunk, ahová hazajárhatnak a színészek, amit az otthonunknak érezhetünk. Aztán 2013 őszén Józsefvárosban kiírtak egy pályázatot az épületre, amit sikerült megnyernünk. A 14 év alatt megtakarított pénzünkből belülről gyönyörűen felújítottuk a színházat. A tégláig vertük le a vakolatot és borítottuk be vörös bársonnyal a színházterem falait, csodálatos tapétával az előteret, bordó taft függönyökkel és faragott oszlopokkal díszítettük a fogadó helyiségeket, elektromosvezetékek cseréjére került sor, új mosdók lettek, felszereltük hang és fénytechnikával, és hosszan lehetne sorolni, hogy mennyi mindent tettünk azért, hogy Józsefvárosnak újra méltó színháza legyen. Az épület külső homlokzata újra a régi fényében tündökölt, mely Kocsis Máténak volt köszönhető. Az akkori fideszes önkormányzat abban az időben újította fel Józsefváros összes parkját, és sikerült úgy időzíteni, hogy egyszerre volt az ünnepélyes megnyitása a Színháznak és a Kálvária térnek.

Hogyan sikerült átvészelni a koronavírusos időszakot?

Amivel sikerült áthidalnunk a nehézségeket, az a kormány intézkedése volt. A járulékkedvezményeknek, és az alkalmazottak fizetésének 50%-os juttatása – csakúgy, mint a vendéglátásban dolgozóknál – óriási segítség volt számunkra. Így senkit nem kellett elküldenünk a háttérdolgozók közül, ami biztonságot adott. Albérletben lakó fiatal színészeinknek egy színházi alapítvány segített átvészelni a nehéz hónapokat.

A kerületi 65 év felettiek továbbra is ingyen járhatnak a Turay Ida Színházba?

Sajnos nem. Ez csak az előző önkormányzati választásokig volt így. A jelenlegi vezetés egyáltalán nem támogatja sem ezt a kedvezményt, és magát a színházat sem. Még a közszolgáltatási szerződést sem újították meg velünk, ami már egy éve le is járt. Pedig ennek egyik része volt, hogy a 65 év felettiek ingyen járhattak hozzánk, aminek – mondanom sem kell – óriási sikere volt, hisz ezt a ledolgozott életük elismeréseként is fel lehet fogni. Többször írtam ez ügyben is Pikó Andrásnak, de válaszra sem méltatott. Szomorú ezt kijelenteni, de nekik a kultúra nem fontos.

Régebben messze földön híresek voltak a nemzeti ünnepeken tartott kerületi rendezvények. Ezekkel most mi a helyzet?

Gyönyörű, nagy rendezvényeket csináltunk. Március 15-én volt hogy lovasokkal, csodás jelmezekben, 48-as ruhákban, fáklyákkal…, tényleg az egész város erről beszélt. De említhetném a Szent István misztériumjátékunkat, vagy az emlékezetes október 23-i felejthetetlen élőképeket, vagy az Október 6-át a Kossuth mauzóleumnál,…nem is akarom emlegetni őket mert nagyon fáj ezek hiánya. A mostani vezetés alatt, mintha nem is lennének ünnepeink. Pedig ez minden korosztálynak nagyon fontos. Az ünnepeket meg kell tartani! Emlékezni kell! Annak a nemzetnek, amelyik elfelejti a múltját és nem becsüli meg a kultúráját, nincs jövője! Ha elfelejtetjük a gyerekeinkkel, hogy mire lehetünk büszkék, akkor saját nemzetünket temetjük el.

Viszont Csepel Önkormányzatával, ha jól tudom van szerződésük?

Szerencsére vannak olyan önkormányzatok, akik megbecsülnek, segítenek, együtt gondolkodnak, együttműködnek velünk. Ilyen Csepel és ilyen Egervár is. Ellenben sajnos Ferencváros is Józsefváros cipőjében jár. Többször írtam Baranyi Krisztina polgármester asszonynak, többször találkoztam, beszéltem a helyettesével, akik határozottan kijelentette, hogy szükség van ránk, a ferencvárosi lakosok is szeretik a Turay Ida Színházat, mindenképpen kötünk szerződést. A megállapodás egy éve lejárt, és azóta sem történt semmi. Ami mégis reménnyel tölt el, az a közönség ragaszkodása és szeretete.